Az előadói virtuozitáshoz nem elegendő a zenei tehetség, a kéz anatómiai sajátosságainak is döntő szerepe van abban, hogy az előadóművész milyen szinten tudja interpretálni a zenedarabot. A szerző a 19. század legnagyobb hegedűművészének, Paganininek, és zongoravirtuózának, Liszt Ferencnek kézfelépítését, ujjaik mozgékonyságát elemzi. Paganini boszorkányos játékának hátterében veleszületett kötőszöveti rendellenességet, a Marfan szindrómát tételezi fel. Liszt ujjai és keze olyan anatómiai sajátosságokat mutattak, amelyekkel ujjterpesztése és mozgathatósága egyedülálló lehetett.