A meniscus degeneráció és következményei a fejlett országok leggyakoribb mozgásszervi megbetegedései közé tartoznak. Jelentősége miatt a degeneráció patomechanizmusa és a meniscus szerkezetében létrejövő változások számos morfológiai (MRI és hisztológiai) vizsgálat tárgyát képezték korábban. Jelen tanulmányukban a szerzők degenerált és kadáverből származó egészséges meniscusokat vetettek alá differential scanning kalorimetriás vizsgálatnak. Céljuk a degeneráció okozta morfológiai eltérések funkcionális, termodinamikai módszerrel való igazolása volt. A degenerált minták műtéti anyagból származtak, uni-, illetve totál condyler protézis implantáció során, illetve degeneratív meniscus ruptura miatt kerültek eltávolításra. A méréseket a Pécsi Tudományegyetem Biofizikai Intézet Setaram Micro DSC-II kaloriméterével végezték. A degenerált meniscusok vizsgálata során a hőkapacitás- változásban a kor előrehaladtával növekedést tapasztaltak. A fiatal kadáverek esetén a meniscus állományában kimutatható elasztikus komponensek jelenléte, amely a degeneráció során fokozatosan csökken, illetve eltűnik. Ezen kívül a módszerrel nyomon követhető a glükózaminoglikánok feltöredezése, amelynek következménye a szerkezet tömörebbé válása és a víztartalom csökkenése.