Bevezetés: A csípő- és térdprotézis beültetés sikere nagyban függ az alkalmazott feltárástól, a beültetetett implantátum típusától, az indikáció és beültetési technika helyes megválasztásától, a komponensek pozicionálásától. Nem megfelelő pontosság panaszokhoz, funkció elmaradáshoz, illetve korai lazuláshoz vezethet. A tanulmány célja: a különböző feltárási technikák összehasonlítása, az előnyök értékelése a navigáció hatásának megítélése a protézis pozícionálásának pontosságát illetően. Módszer: Az Uzsoki Kórház Ortopédiai Osztályán 350 csípő és 630 térdprotézisműtét utánvizsgálatát végezték el a feltárások funkció hatását értékelve a Harris Hip Score és a Knee Society Score pontrendszerét használva. A Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján az első 70 számítógépes navigációval végzett teljes felszínpótló térdprotézis eredményeiről számolnak be a szerzők 70 hagyományos térdprotézis beültetés eredményeit használva kontrollcsoportként. Preoperatív terheléses teljes alsóvégtagi a-p röntgenfelvételen kimérték a végtag anatómiai tengelyét. Posztoperatív terheléses teljes alsóvégtagi a-p felvételen illetve oldalirányú felvételeken kimérték a femoralis és tibialis komponensek a-p és oldalirányú helyzetét és a kapott anatómiai tengelyt. Eredmény: Mind csípő, mind térdprotézis beültetés során az első 6 hét - 3 hónapos utánvizsgálat során észleltek jobb funkciót. Navigált térdprotetika során a két csoportot összehasonlítva a komponensek pozícionálásának pontossága a navigált műtétes csoport esetén szignifikánsan nagyobb volt. Következtetés: Szerzők megállapítják, hogy a csípő és térd minimálinvazív beültetései során az első 3 hónapban érhető el jobb funkció és gyorsabb rehabilitáció. Számítógépes navigációval végzett műtétek során a komponensek pozicionálása szignifikánsan pontosabb volt a hagyományos eljáráshoz képest. A navigáció nyújtotta pontosabb pozícionálástól a protézis hoszszabb túlélése várható, melyet hosszú távú utánvizsgálatoknak kell majd igazolnia.