Vörösvérsejt-alloantitestek túlélése a keringésben / Toldi József
Bibliogr.: p. 189-190. - Abstr. hun., eng.
In: Hematológia - Transzfuziológia. - ISSN ISSN 1786-5913, eISSN 0324-7309 . - 2010. 43. évf. 2. sz., p. 184-190. : ill.
A szerző munkájában 148 immunizált személy 1993-2006 közötti transzfúziós és szerológiai eseményeinek alapján az antitestek keringésben való túlélését vizsgálta. A 148 beteg/terhes közül az utolsó vizsgálat alkalmával 37 beteg savója nem tartalmazta az előzetesen kimutatott antitestet (25%). Az összesen kimutatott 172 antitestből 39 tűnt el a keringésből (22,7%). Vizsgálataiban az egyes követési periódusokban eltűnt antitestek megoszlása nem volt arányos. Legtöbb, az eltűnt antitestek 23,1%-a rövid idővel a megjelenését követően (9/39), míg legkevesebb, 2,5% a 15 évet meghaladó követési periódusban tűnt el a keringésből (1/39). Az antitest-specifitások tekintetében az anti-D túlélése volt a leghosszabb, míg az MNS, P, Lewis-antitesteké a legrövidebb. Reakciókészségükre nézve az IDAT technikában kimutatott antitestek túlélése jelentősebben hosszabb volt a csak enzimtesztben reagáló antitestekhez képest. Eredményei alapján megállapítja, hogy az antitest-túlélését több más tényező mellett (pl. az antitestszűrésben alkalmazott technika) a megjelenésükhöz hasonlóan alapvetően az antigéninger sajátosságai és az immunrendszer állapota határozza meg.