Basedow-Graves-kórban a TSH-receptor elleni antitesteknek a kórfolyamat kialakulásában és a betegség diagnózisában meghatározó szerepük van. A vizsgálat célja: egy kompetitív humán radioreceptor és két enzimjelzéses receptor immunoassay mérési eredményeinek összehasonlítása volt. A szerzők 124 Basedow-Graves- kóros beteg (103 nő, átlagéletkor 41,4+-9,5 év és 21 férfi, átlagéletkor 47+-*13 év) szérumában határozták meg a TSH-R elleni antitestek szintjét radioimmunoassay (humán rekombináns TSH-receptort tartalmazó rhTSH-R DYNOR TRAK) és két enzim-jelzéses (sertés TSH-receptort tartalmazó IASONTRAb és DLD) kitek segítségével. A kontrollcsoportot 25 egészséges önkéntes (23 nő és 2 férfi, átlagéletkor 39+-15 év) alkotta. Mindkét enzimjelzéses kit eredményei jól korreláltak az izotópos módszerrel. A két módszer közül a IASONTRAb kit jobb korrelációt mutatott, mint a DLD kit (r=0,817, p<0,001 vs. r=0,792, p<0,001). 124 beteg savójából 121 TRAK-pozitívnak bizonyult, 86 esetben pedig mindhárom tesztben pozitivitást észleltek. Az ELISA módszerek specificitása a DYNO teszt értékeihez viszonyítva a IASONTRAb-nál 60,6% és a DLD-nél 50,9%, a szenzitivitás a IASONTRAb-nál 92,7% a DLD-nél pedig 90,9% volt. 25 Basedow-Graves-kóros betegben (24 nő, átlagéletkor 42+-12 év) a gyógyszeres kezelés után a TSH-receptor elleni antitestek negatívvá váltak. A kezelés elhagyása után 11 betegben a TSH-receptor elleni autoantitestek szintje megemelkedett és a hyperthyreosis klinikai és laboratóriumi jeleit észlelték.