Az ultrahang-diagnosztika közel fél évszázada jelen van a legkülönbözőbb klinikai területeken, egyes szakmákban mindennapi rendszeres használata elterjedt és a magánrendelőktől kezdve a szakrendelések nagy részében is elérhetővé vált. Nem kétséges, hogy a hasi-kismedencei betegségek, a szív, az artériák és vénák elváltozásaiban, a magzati fejlődési rendellenességek felismerésében az ultrahangvizsgálat áttörést jelentett, amely az orvoslást nagyon sok területét alapvetően megváltoztatta, az ellátást lényegesen módosította. A magas frekvenciájú vizsgálófejekkel és korszerű berendezésekkel végzett vizsgálattal az artériák, a felületes nyirokcsomók vagy a perifériás idegek olyan részletgazdag, nagy felbontású képeit láthatjuk, melyeket semmilyen más módon nem lehet élőben megfigyelni. A technikai fejlesztések révén megjelentek a zsebben hordható méretű készülékek is. A kontrasztanyagos ultrahangtechnika egyes elváltozásokban jelzi a dinamikus keringésváltozásokat (például májdaganatokban), kiegészítve a statikus metszeti képeket. Kérdés, hogy mire fogjuk használni ezeket az újabb ultrahangtechnikákat, merre halad a diagnosztikai ultrahang alkalmazása?