Hazánkban több mint 600 000 ember él vizeletürítési zavarral. A WHO és a Nemzetközi Kontinencia Társaság közös ajánlása külön fejezetet szentel az időskorú inkontinens emberek problémakörének. Ennek ellenére az inkontinencia megelőzésével, diagnosztikájával, ellátásával kapcsolatos ismereteink hiányosak, különösen az időskorúak esetében. Pedig a népesség elöregedésével az egész világon, így hazánkban is a társadalomnak, ezen belül az egészségügynek előbb-utóbb szembe kell néznie ezzel az egyre fokozódó problémával, ami egyre komolyabb kihívást jelent mind szakmai, mind technikai, mind szervezési, mind financiális téren. Az időskorú, elesett emberek inkontinenciájának diagnosztikája, terápiája önmagában semmiben sem különbözik az inkontinencia egyéb területeinek (férfi, női, gyermekkori és neurogén inkontinencia) ellátásától. A kezelés, ellátás lehetőségei alapjaiban megegyeznek a fiatalabb korosztály ellátási lehetőségeivel, de az eredményesség érdekében ennél a korcsoportnál figyelemmel kell lenni az életkori sajátosságokra. Úgy gondoljuk, hogy az inkontinencia ellátása elsősorban az alapellátás feladata, itt kell megtörténnie az első, esetenként definitív ellátásnak. A családorvos áll legközelebb a beteghez, a beteg panaszaival, problémáival elsősorban hozzá fordul. A családorvossal találkozik legelőször, vele alakul ki az a kapcsolat, ami szükséges ahhoz, hogy ezen intim jellegű probléma felszínre kerüljön. Ezért különösen fontos az, hogy a családorvos legyen az első aki a problémát érdemben orvosolni tudja.