Az implantátumokat többé-kevésbé körülnövő interfacialis membrán kialakulása idegentest-reakció következménye, mely idővel aszeptikus implantátum körüli csontfogyáshoz vezet. A szerzők célja e reakciós szövet fő sejttömegét alkotó fibroblastok szerepének meghatározása volt. Az elsőként alkalmazott kísérletes modellel azt kívánták bebizonyítani, hogy a fibroblastok közvetve és közvetlenül is képesek a csont lebontására. Ennek érdekében normál synovium és interfacialis membrán szövettenyészet által termelt fehérjék, valamint Ti (titanium) és PMMA (polymethyl methacrylate) particulumok, továbbá ismert gyulladásos fehérjék segítségével aktiváltak fibroblastokat. Igazolták, hogy a fibroblastok phagocytálták a particulumokat és aktiválódtak cytokin/chemokin stimulációra is. Az aktiválódott sejtekben legnagyobb mennyiségben átíródott gének és kibocsátott fehérjék közül az IL-6 (interleukin-6) példáján keresztül igazolták az új modell hatékonyságát. Bebizonyosodott, hogy az interfacialis membrán fibroblastjai közvetlenül aktiválódnak particulumok, valamint gyulladásos fehérjék hatására. Ezt követően maguk is termelnek számottevő mennyiségű gyulladásos fehérjét, valamint a csont lebontásához szükséges faktorokat. A fibroblastok - a korábbi feltételezésekkel ellentétben - aktívan képesek hozzájárulni az implantátum körüli csont felszívódásához.