Az atlantoaxialis instabilitás műtéti kezelésének újabb módszere: CI-II. dorsalis rögzítés csavaros-rudas rendszerrel / Lipóth László, Banczerowski Péter, Veres Róbert
Bibliogr.: p. 258. - Abstr. hun., eng.
In: Ideggyógyászati Szemle. - ISSN 0019-1442, eISSN 2498-6208. - 2010. 63. évf. 7-8. sz., p. 252-258. : ill.
Célkitűzés - Az atlantoaxialis instabilitás műtéti kezelése a speciális anatómiai viszonyok, neurológiai elemek potenciális vagy valós sérülése, az ebből származó súlyos klinikai állapot, a speciális technikai, személyi háttér igénye és a viszonylag kis esetszám miatt továbbra is megoldandó kérdéseket vet fel. A cikkünkben leírt módszer a kellő stabilitás, eredményesség és egyszerűség mellett a kockázati tényezők minimalizálására törekszik. Módszer - Az elmúlt öt évben klinikai tüneteket és panaszokat okozó, neuroradiológiailag igazolt atlantoaxialis instabilitás miatt 34 esetben végeztünk CI-II. dorsalis csavaros-rudas rögzítést szögletstabil rendszer használatával. Az anatómiai és technikai lehetőségek függvényében döntöttünk a csavarozási technika alkalmazásáról, illetve hátulsó kábelmegerősítés használatáról. Műtéti indikációt az egyértelmű, neuroradiológiai vizsgálatokkal igazolt instabilitás, a neurológiai deficit, a canalis spinalis szűkülete és a konzervatív terápiára rezisztens fájdalom jelentett. Eredmény - Intézetünkben 34 esetben végeztünk a fenti módszerrel CI-II. dorsalis rögzítést. Kétoldali massa lateralis csavarokat 30 esetben (88,3%) vezettünk be. Anatómiai variáció miatt négy esetben (11,7%) az egyik oldali csavarozást Magerl szerint végeztük. A gyengébb csontállomány intraoperatív észlelése miatt három esetben (8,8%) alkalmaztunk kiegészítésként sodrott titánkábelt. Minden betegünk esetében megszűnt az instabilitásból származó fájdalom. Rendszeres klinikai és neuroradiológiai követés során 26 esetben kitűnő (76%), hat esetben jó (18%), két esetben (6%) elfogadható eredményt találtunk. A betegek döntő többsége (31 eset, 91%) elégedett volt, három betegünk (9%) elfogadhatónak tartotta állapotát. Következtetés - Az ismertetett új technika alkalmazásával csökkenthető a műtéti kockázat és idő, ezzel arányosan a szövődményráta. A módszer teljes stabilitást nyújt, így az axiális fájdalom azonnali szanálódását eredményezi és kiegészítő, külső rögzítést sem igényel, korai mobilizálást tesz lehetővé. Mindent összevetve biztonságos, megbízható, eredményes és költséghatékony.