A szívfrekvencia-variabilitás (HRV) beszűkülése a mortalitás független előrejelzője diabéteszben, koszorúér-betegségben, miokardiális infarktust követően és krónikus szívelégtelenségben. Szerzők az autonóm diszfunkció, és ezen belül a beszűkült HRV előfordulását és rizikófaktorait vizsgálták 72 esszenciális hipertóniás betegben. Az autonóm funkciót az öt standard kardiovaszkuláris reflexteszt és a 24 órás HRV elemzésével értékelték. A standard reflextesztek alapján 27 esetben (37,5%) igazolódott autonóm diszfunkció, míg legalább egy kóros HRV paraméter 62 betegben (86%) fordult elő. A hipertóniás csoportban a mélylégzést (p<0,0001), a felállást és a Valsalva manővert (mindkét p<0,05) kísérő szívfrekvencia változások jelentősen kisebbek voltak, mint a kontrollcsoportban. A hipertóniás betegekben a HRV trianguláris index (p=0,01), a teljes spektrum (p=0,01), és az alacsony frekvenciájú komponens (p=0,001) is beszűkült a kontrollokhoz képest. A szívfrekvencia-variabilitás beszűkülése az egyéb kardiovaszkuláris rizikófaktorokra történő korrekciót követően is egyértelmű összefüggést mutatott az életkorral (p<0,001), a testsúllyal (p<0,05) és a női nemmel (p=0,001). Adataik alátámasztják, hogy az autonóm idegrendszer károsodása az esszenciális hipertónia gyakori szövődménye, ami a paraszimpatikus és szimpatikus rendszert egyaránt érinti. A 24órás HRV analízis esszenciális hipertóniás betegekben is érzékenyebb módszernek bizonyult az autonóm diszfunkció kimutatásában, mint a hagyományos reflextesztek. Az életkor, a testsúly és a női nem a beszűkült HRV független rizikófaktorának bizonyult.