A vizsgálat célja: A szerző bemutatja a hajléktalanok egészségügyi / ápolói ellátásában tapasztal-ható elégtelenségek és problémák főbb okait. Vizsgálja, hogyan viszonyul az ápoló a hajléktalanság kérdéséhez; valamint befolyásolja-e az ápoló hajléktalansággal kapcsolatos attitűdje a hajléktalan beteggel végzett ápolási munkáját. Vizsgálati módszer és minta: A tényleges vizsgálatot megelőzően pilóta-tanulmány készült 38 önként jelentkező szakdolgozó részvételével. A tényleges felmérés módszereként önkitöltős kérdőívet alkalmazott (N=242), mely zárt kérdéseket, attitűdmérő rangsorskálákat (Likert, Bogardus) és szituációkhoz kapcsolódó egyértelmű válaszlehetőségeket tartalmazott. A feldolgozás során Microsoft Excel programot alkalmazott, és a kapott eredményeket a matematikai statisztika módszereivel elemezte (gyakoriság vizsgálat, súlyozott számtani átlag, Spearman-féle rangkorreláció, függetlenség vizsgálat (Khi-négyzet próba). Eredmények: A hajléktalanságot 75 %-ban szociális problémának ítélték meg az ápolók. A válaszok3/4-ed részében egyértelműen látható a társadalmi távolságtartás. A Likert féle attitűdskála értékelésénél objektív (a megkérdezettek által adott válaszoknak megfelelő) és szubjektív (az általános ápolási etikai normák szerint elvárható) rangsor szerint nézett átlagot, és vizsgálta az ezek közötti eltérést. A társadalom tagjaként, illetve az ápolás szemszögéből megadott itemekre adott válaszok között a kiemelt összehasonlítások egyikében sem talált korrelációt. Az ápolók magatartása és az előítéletek jelenléte között nem (p<0,396), míg a hajléktalan beteg magatartása és az ápolói eljárás között (p<0,000) talált összefüggést. Következtetések: A megkérdezett személyek a társadalom tagjaként tisztában vannak a hajléktalanság társadalmi problémáival, azonban ápolóként hivatásuk alapelveit, valamint a szabályok betartását fontosabbnak tartják a hajléktalanok jogainál, és ennek megfelelően vesznek részt a hajléktalan beteg ápolásában, továbbá így kezelik a kialakuló beteg-beteg közötti konfliktusokat.