A koronáriabetegség kockázatának becslése több évtizedre nyúlik vissza. Az első, és világszerte elterjedt modell a Framingham pontrendszer volt, amelynek alkotói a becslési algoritmust egy kis amerikai város teljes populációjának adathalmazából nyerték. Az 1970 és 2005 közötti időszakban már három generációs vizsgálat adatai gyűltek össze. A becslési modell világszerte elterjedt, az USA-ban és Európában egyaránt. A módszer a hagyományos rizikófaktorokra (kor, nem, vér-nyomás, dohányzás, hiperlipidémia) alapozta az algoritmust. Mivel az utánvizsgálatoknál bebizonyosodott, hogy Európában teljesen eltérő szociális, társadalmi tényezők érvényesülnek, így maradéktalanul nem lehet az amerikai modellt alkalmazni. Ekkor készült el az új európai modell (Heart score), amely bár kiszélesítette adatbázisát, mégsem tudta áttörni a tradicionális rizikótényezők gátjait. Az utóbbi 1-2 évtizedben - az ateroszklerózis modern etiológiai értelmezése szerint - az új biomarkerek (hsCRP, homocisztein) prognosztikai értéke megnövekedett, másrészt a genetikus tényezők klinikai jelentősége is ismertté vált. 2007-ben - 10 éves adatgyűjtés után - Ridker munkacsoportja mutatta be az új kardiovaszkuláris betegségbecslő módszert, a Reynold's score-t. Ez lehetővé tette - férfiaknál és nőknél egyaránt - a régebbi modellek egyes csoportjainak jobb szétválasztását. Nagy valószínűséggel - rövid időn belül - ezt fogják alkalmazni világszerte. Elkészítettük a modell magyar változatát.