Az iszkémiás szívbetegség (ISzB) kezelése egyik alappilléreként szolgáló antilipidémiás terápia fokozása fontos feladat. A koleszterincsökkentésre fókuszáló terápia vezető kezelési formája a sztatinterápia. A szekunder prevenció során az LDL-koleszterin-célértékek 30-40%-os elérési arányainak okai között részben a beteg adherenciaszűkössége, részben a sztatindózis titrálásának és a maximálisan tolerálható adag kihasználásának hiánya játszik szerepet. Ez utóbbi alternatívájaként sztatin+egyéb lipidcsökkentő kombináció merülhet fel. Ismert azonban, hogy a szimvasztatin+ezetimib kombináció esetében nincsen kemény végpontos vizsgálat (a legújabb 2013-as várható megjelenési variáció is erősen megkérdőjelezett), továbbá több carotisvizsgálat is kétkedéseket fogalmaz meg a hatékonyságát illetően. A koleszterin mellett az egyéb lipidfrakciók kezelése vonatkozásában is szükséges lenne továbblépni, azonban a nemrég publikált ACCORD vizsgálat szerint a szimvasztatin+fenofibrát kombináció negatívnak bizonyult, hiszen a primer végpontok tekintetében nem hozott előnyt a sztatin-monoterápiához képest, sőt bizonyos mellékhatásprofilra is felhívta a figyelmet. A reziduális lipidrizikó vonatkozásában a sztatin+niacin kombináció látszik a legígéretesebbnek. A niacin a kemény végpontok tekintetében önmagában is hatékonynak bizonyult. A carotisvizsgálatok alapján a kombináció egyértelmű kedvező hatást gyakorolt, de a végleges választ a mortalitásvizsgálatok fogják megadni (2011). A kemény végpontú vizsgálatok hiánya, illetve negatív eredménye folytán a leghatékonyabb sztatin maximálisan tolerálható dózisának alkalmazása tekinthető a célértékek mielőbbi elérése fő útjának.