A prospektív vizsgálatban 236 normozoospermiás férfi vett részt, akik életkora (átlag: 27,4+ 5,2 év) volt. A páciensek WHO-protokoll szerinti andrológiai vizsgálaton estek át. A betegek testtömegéból és testmagasságából (testtömeg kg/testmagasság mZ) képlet alapján meghatározták a BMI-t (body mass index). A BMI alapján két csoportot képeztek: I. csoport "BMI<25 kg/mZ": alacsony és normális testtömegű, valamint II. csoport "BMI>25 kg/mz": túlsúlyos és kövér férfiak. A spermatogenezis szempontjából fontos nemi hormonokat radioimmunoassay módszerrel határozták meg. A két csoport között a sperma paramétereit és a tesztoszteron/ösztradiol hányados értékeit hasonlították össze. A BMI a vizsgálati csoportban 17 és 39 kg/mz között volt, átlagosan: 28,1 + 4,8 kg/ml. A tesztoszteron/ösztradiol hányados szignifikánsan alacsonyabb volt a magasabb BMI csoportban, mint az alacsony testtömegindex esetében (11,7+3,4 vs. 16,8+4,6; p<0,05). Hasonló különbséget találtak a spermiumkoncentrációban (29,6+6,4 106/ml vs. 38,4+8,1 106/ml; p<0,05). Azonban nem találtak statisztikailag mérhető eltérést a spermatérfogatban (átlag: 4,3+0,7 vs. 4,5+0,8), a spermiumok motilitásában (átlag: 56,8+10,1% vs 58,9+10,8%) és morfológiájában (átlag: 42,8+6,6% vs. 44,1+ 6,8%). Vizsgálati eredményeik alapján a kórosan magas testtömeg- és az azzal együtt járó ösztrogénszint-emelkedés a spermiumszám csökkenését okozza normozoospermia esetében is.