A petefészek-működés hanyatlásának legnyilvánvalóbb jele a havi vérzések ritkábbá válása, majd megszűnése. Magyarországon az utolsó menstruáció általában 51 éves kor körül következik be, ebben azonban jelentős egyéni eltérések lehetnek. A petefészek-működés leállásával az ösztrogéntermelés is minimálisra csökken, következményként pedig megjelennek az ismert szubjektív panaszok, majd a hosszabb távú szövődmények. Az 50 évesnél idősebb nők száma és aránya a társadalmon belül folyamatosan emelkedik, így panaszaik és betegségeik gyógyítása egyre nagyobb feladatot jelent az egészségügy számára, illetve egyre nagyobb az igény az ösztrogénhiány következményeinek kivédésére. A menopausalis hormonterápia (korábban hormonpótló kezelésnek neveztük) mintegy ötven éve elérhető megoldása a fenti szövődményeknek, Magyarországon az 1990-es években terjedt el. Kezdetben egyértelműen előnyösnek gondolt hatásai, valamint a betegek nagyfokú elégedettsége okán hamar népszerű kezelési lehetőséggé vált. Az elmúlt tíz évben azonban több olyan epidemiológiai tanulmány is megjelent, amelyek egyrészt az ösztrogén szív-érrendszeri védő hatását kérdőjelezik meg, másrészt ismételten felhívják a figyelmet arra, hogy a kezelés bizonyos mértékben fokozhatja az emlőrák kockázatát. A korábbi és ezen újabb adatok ellentmondásai miatt jelenleg mind a nőgyógyászok, mind a családorvosok körében bizonytalanság észlelhető a menopausalis hormonterápia hasznát, illetve kockázatát illetően.