A méhsarcomák ritkán előforduló, rossz prognózisú tumorok, amelyek szövettanilag heterogén csoportot alkotnak. Vizsgálatunk célja az volt, hogy a Semmelweis Egyetem I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának 14 éves beteganyagában áttekintsük a különböző hisztológiai hátterű méhsarcomák kórlefolyását, és meghatározzuk a betegség kimenetelét befolyásoló prognosztikai faktorokat. Retrospektív módon vizsgáltuk 1993-2006 közötti időszakban klinikánk onkológiai osztályán kezelt betegek között a leiomyosarcoma (LMS), az endometriális stroma sarcoma (ESS) és a carcinosarcoma (CS) megoszlását, kórlefolyását, továbbá a beteggel és a daganattal összefüggésbe hozható prognosztikai faktorokat. A vizsgált időszakban 11 CS-es, 10 LMS-es és 11 ESS-es eset volt. A diagnózissal és a kezeléssel kapcsolatos adatokat az ápolási dokumentációkból, a túléléssel kapcsolatos információkat részben a Semmelweis Egyetem I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, részben a Népesség Nyilvántartó Hivatal adatbázisaiból szereztük be. A túlélést Kaplan-Meier-görbén ábrázoltuk, és Cox-féle regressziós analízissel határoztuk meg a statisztikailag szignifikáns értékeket. Az I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán kezelt méhsarcomás betegek adatainak elemzése azt mutatja, hogy az előrehaladott stádium és az idősebb életkor kedvezőtlen prognosztikai faktor, ezzel szemben a hisztológiai altípus nem bizonyult önálló prognosztikai tényezőnek.