A különböző kardiovaszkuláris kockázati tényezőket (hypertonia, dyslipidaemia, fokozott thrombosishajlam, glükózintolerancia) Reaven foglalta egységbe, megalkotván a metabolikus szindróma koncepcióját. E koncepció szerint a szindróma hátterében az inzulinrezisztencia áll. Az eredeti koncepciót később számos támadás érte, sokan még a létét is kétségbe vonták. Az utóbbi években alakították ki a globális kardiometabolikus kockázat fogalmát, amely az összes rizikótényezőt magában foglalja, így a metabolikus szindróma tünet-együttesét is. Szerző számos példával igazolja az inzulinrezisztencia és a glükózintolerancia szerepét a kardiovaszkuláris szövődmények kialakításában, és felhívja a figyelmet a szénhidrát-anyagcsere rendezésének fontosságára a szövődmények kockázatának csökkentésében.