A diastolés szívelégtelenség  (DSZE) egy klinikai szindróma, amelyben a szívelégtelenségre jellemző tünetek és panaszok, normális vagy közel normális bal kamrai ejekciós frakció (EF>50%) és a diastolés diszfunkció (DD) objektív jelei észlelhetők. Prevalenciája az életkorral növekszik, előfordulása nőkben gyakoribb, mint férfiakban. Diagnózisának legjobb módszere a 2D- és Doppler-echokardiográfia, mellyel kimutatható az abnormális myocardialis relaxáció, a csökkent compliance és a megnőtt bal kamrai töltőnyomás a normál bal kamrai dimenziók és EF mellett. A DSZE korai felismerése és megfelelő kezelése fontos a betegség további progressziójának és halálozásának megelőzésére. A bal kamrai diastolés funkció direkt javítására jelenleg specifikus terápia nincs. Gyógyszeres kezelése gyakran empirikus, mivel randomizált, kontrollált tanulmányokból származó megfelelő evidenciák jelenleg nem állnak rendelkezésre. Jelen tudásunk szerint a DSZE gyógyszeres kezelésének a vérnyomás normalizálására, a balkamra-hypertrophia regressziójának elősegítésére, a tachycardia megelőzésére, a normális pitvari kontrakció fenntartására és a pangásos tünetek kezelésére kell irányulnia. Az angiotenzin konvertáló enzim gátlók és az angiotenzin receptor-blokkolók valószínűleg kedvező hatásúak a DD-re, különösen hypertoniás betegekben. A béta-blokkolók a tachycardia kivédésére és a bal kamrai diastolés telődési idő megnyújtására, míg a diuretikumok a pulmonalis pangás kezelésére alkalmasak. Fontos az alapbetegség kezelése is DSZE terápiájában.