A cukorbetegség egyik súlyos szövődménye a retinopathia diabetica (RPD) okozta látásromlás vagy a látás teljes elvesztése. A gondozott cukorbetegek 60%-ában kimutatható valamilyen fokú retinopathia, a frissen felfedezett 2-es típusú diabeteses betegek 21%-ában már a diagnózis felállításakor kimutatható szemfenéki elváltozás, és ez 7%-ban vaksághoz is vezet. A retina elváltozásai leggyakrabban az alapbetegség 10-15 éves fennállása után alakulnak ki, de a rendszeres szemészeti ellenőrzést a cukorbetegség felismerésekor már el kell kezdeni. Az időben történő szemészeti kezeléssel, a rendszeres szemészeti ellenőrzéssel és a rendszeres diabetesgondozással a látást veszélyeztető szövődményes állapotok megelőzhetők. A tanulmány során a diabeteses betegek nem szemészeti intézményben történő szemfenék vizsgálata történt digitális nem-midriatikus (pupillatágítás nélküli) funduskamerával készített felvételek segítségével. A vizsgálat közvetlen célja funduskamerával a szemfenék állapotának értékelése a szemorvosi vizsgálat, illetve kezelés szükségességének eldöntésére. A Semmelweis Egyetem II. sz. Belgyógyászati Klinikáján kezelt 251 cukorbeteg (1-es típusú 59 fő, 2-es típusú 192 fő) 502 szeméről a Belgyógyászati Klinikán üzembe helyezett nem-midriatikus kamerával, betanított kezelőszemélyzet készített 3 x45°-os fundusfotókat, melyeket digitális úton továbbítottak a Szemészeti Klinikára, ahol szemész szakorvos a képek alapján értékelte a szemfenék állapotát, ill. vizsgálta a retinopathia diabetica (RPD) fennállását. A 108 férfi és 143 nőbeteg átlagéletkora 57,1 +-14,9 év, a cukorbetegség átlagos fennállási ideje 11,2+-9,2 év, a HbAIc átlagos értéke 8,3 11,9% volt. A felvételek értékelése után az eredményt a kezelőorvos számítógépen kapta meg. Eltérés esetén a betegek postai úton kaptak értesítést. A nemzetközi ajánlásoknak megfelelően határozták meg a retinopathia fokát, a kezelést igénylő állapotokat, a következő kontroll időpontját, valamint az egyéb kiegészítő vizsgálatok szükségességét. 1-es típusú DM-es betegek szemfenéki képe: 73,7% ép, 20,3% RPD, a 2-es típusú betegek esetében a szemfenék állapota: 74,6% ép és 14,0% RPD. Az értékelhetetlen felvételek aránya 5,9% (1-es típusú DM) és 11,4% (2-es típusú DM) volt, amit szürke hályog, szűk pupilla, illetve egyéb törőközeg-borússág (üvegtesti vérzés) magyarázott. Egyéb szemészeti eltérés (hypertoniás fundus, myopia, glaucoma, maculadegeneráció) 16,9 (1-es típus DM) és 35,1 %-ban (2-es típusú DM) volt látható. A szemfenéki felvételek kiértékelése után 6,7% (1-es típusú DM) és 10,1%-ban (2-es típusú DM) volt szükség kiegészítő (fluoreszcein-angiográfia, FLAG és optikai koherencia tomográfia [OCT]) szemészeti vizsgálatra a Szemészeti Klinikán. Nyolc szemen lézerkezelés (3,2%), öt szemen vitrectomia műtét (2,0%) történt. A 45°-os nem-midriatikus funduskamera betanított kezelőszemélyzet és nem szemészeti intézményben történő használatkor is jól alkalmazható a diabeteses retinopathia szűrésére, az eltérés fokának megítélésre. A nem pupillatágításban végzett szemfenéki fényképezés rövid idő alatt elvégezhető, a beteg a pupillatágítás kellemetlen mellékhatásaitól (átmeneti látásromlás, munkából való kiesés) mentesül. A telemedicinális szemfenékvizsgálatot előnyei alkalmassá teszik arra, hogy a cukorbetegek szemészeti vizsgálatánál első lépésként alkalmazzák.