Az álcázott hypertonia szindróma normális rendelőben mért és emelkedett rendelőn kívüli vérnyomást jelent. Gyakorisága a teljes lakosságban mintegy 10%, de lényegesen gyakrabban fordul elő fiatalabbakban, férfiakban, stresszes körülmények között élő, fizikailag aktív, dohányzó vagy rendszeres alkoholfogyasztó, elhízott, kardiometabolikus szindrómás vagy 2-es típusú diabeteses betegekben. Az "álcázott vérnyomás-emelkedés jelensége" előfordul a kezelt hypertoniások körében is. Valamennyi rendelkezésre álló bizonyíték arra utal, hogy az álcázott hypertonia jelentős kardiovaszkuláris és renális kockázattal jár. E betegek rendelői vérnyomása általában az emelkedett normális tartományban van, ezért a kockázati tényezők jelenlétében a rendszeres vérnyomás-önmérés, kétséges esetben ABPM javasolt. A hypertonia felismerése és megfelelő beállítása a teljes lakosság körében világszerte elégtelen. Ez az állítás még inkább érvényes az álcázott hypertoniásokra.