A szubkután zsírszövetbe adott humán rövid hatástartamú inzulinok csak jelentős késéssel jutnak a keringésbe, ezért a terápiás inzulin csúcskoncentrációja késik a fiziológiás inzulincsúcshoz képest. A késés oka az inzulin ön-asszociációja, a dimer- és hexamerképződés. A gyors hatású inzulinanalógok könnyebben disszociálnak monomer formára, ezért felszívódásuk is gyorsabb. Alkalmazásukkal jobban megközelíthető a fiziológiás inzulinprofil, mint a rövid hatású humán inzulinokkal. Jelenleg a világon három gyors hatású inzulinanalóg van forgalomban. Közülük tíz évvel ezelőtt került klinikai alkalmazásra az aszpartinzulin. Számos vizsgálat bizonyította, hogy az aszpartinzulin alkalmazása mellett javulnak a betegek glykaemiás paraméterei, kevesebb az éjszakai hypoglykaemia és rugalmasabb az életmód. Az aszpartinzulin biztonsággal adható gyermekeknek és időseknek, máj- és vesebetegeknek, valamint diabeteses terheseknek. Jól alkalmazható az aszpartinzulin a pumpakezelésre is.