A súlyos koponyasérülést követő traumás agyduzzadás esetén alkalmazott és sokat vitatott éralagút-technika ellen az egyik fő érv, hogy az ereket védő alagutak elvesztik állékonyságukat rögtön az operáció után. A tanulmány célkitűzése a védő alagutak állékonyságának bizonyítása volt, in vitro modellen. A szerzők által végzett kadaver vizsgálatok szerint az éralagút nélküli hídvénák már 18-20 Hgmm koponyaűri nyomáson elzáródnak egy átlagos méretű dekompresszív craniectomia esetén. Éralagúttal ez még 58 Hgmm-nél sem következett be. Az állékonyság vizsgálatára kialakított modell igazolta, amit a friss kadaver kísérletnél is észlelni lehetett, hogy az élettel összeegyezhetetlen nagy nyomáson (70 Hgmm) még 7 nap, sőt 14 nap múlva sem lépte túl a 10%-ot az alagutak állékonyságának csökkenése. Ez igazolja a korábban közölt jó klinikai eredményeket. Éralagút nélküli dekompresszív koponyacsont-elvétel viszont jelentősen fokozhatja a műtét szövődményeit a hídvénák elzáródása miatt, még elfogadható koponyaűri nyomás esetén is. Így a beavatkozás kifejezetten káros lehet.