Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=86512
MOB:2010/3
Szerzők:Székely György
Tárgyszavak:CHOLELITHIASIS; BÉLFLÓRA
Folyóirat:Háziorvos Továbbképző Szemle - 2010. 15. évf. 4. sz.
[https://orvositudasbazis.eu/]


  Az epekőbetegség, epekőoldás és a bélflóra kapcsolata / Székely György
  Bibliogr.: p. 251. - Abstr. hun.
  In: Háziorvos Továbbképző Szemle. - ISSN 1219-8641. - 2010. 15. évf. 4. sz., p. 249-251.


Az epekőbetegség és az epeanyagcsere zavara számos olyan metabolikus folyamatot eredményez, amely a bélflórára negatív hatással van. Az epekövek műtét nélküli eliminálásának ötlete a huszadik század első felére vezethető vissza, 1937-ben sikerült az első kőoldás. Ám azok a vágyak, amelyek e betegség radikális megszüntetését tűzték ki célul, máig sem teljesültek. A műtéti és endoszkópos technika fejlődése, az egyre rövidülő kórházi ápolás, majd a többségében egy életen át tartó tünetmentesség a hosszadalmas gyógyszeres kezelésnek sikeres konkurenciája lett. Egyes eljárások még tartják magukat (orális kőoldás extracorporális késhullám-kezelés (ESWL), míg mások (direkt kőoldás) be sem kerültek a rutin eljárások közé. Az epekövek 80%-a koleszterinkő, amelyek chenodesoxycholsavval (CDCA), és a később szintetizált ursodesoxycholsavval (UDCA) oldhatók, amely utóbbi készítménynek jóval kevesebb a mellékhatása. A koleszterin szintézis enzimszinten való gátlása, a bélben való koleszterinfelszívódás csökkentése, illetve a máj koleszterin kiválasztásának redukálása bizonyítható hatása e készítményeknek.