Prognosztikai tényezők primer Sjögren-szindrómában / Pokorny Gyula
Bibliogr.: p. 5-6. - Abstr. hun., eng.
In: Magyar Reumatológia. - ISSN 0139-4495. - 2010. 51. évf. 1. sz., p. 4-6.
A Sjögren-szindróma (SS) idült, autoimmun megbetegedés, mely elsődlegesen az exocrin mirigyeket érinti. A betegség előfordul önálló kórképként (primer SS), vagy más autoimmun kórképpel (rheumatoid arthritis, szisztémás lupus erythematosus stb.) társulva (secunder SS). A primer formában a mortalitási kockázat hasonló vagy csak kissé nagyobb, mint az átlagnépességben. A betegség hosszú távú prognózisát és kimenetelét jelentős mértékben befolyásolják a kórkép lehetséges szisztémás (vascularis, renalis, pulmonalis stb.) manifesztációi és az alapbetegség szövődményeként kialakuló non-Hodgkin lymphoma (NHL). Az életfontos szervek érintettsége és az esetleges NHL fellépte alapján "nagy kockázatú" SS betegek különíthetők el. A primer SS betegek ezen csoportjára a laboratóriumi vizsgálatok közül a hypocomplementaemia és a cryoglobulinaemia gyakoribb előfordulása jellemző, és a fokozott mortalitási kockázat miatt nagyon szoros nyomonkövetésük szükséges.