Gyógyszerválasztás a szorongás és depresszió ellátásában / Purebl György
Abstr. hun.
In: Magyar Családorvosok Lapja. - ISSN 1789-607X. - 2010. 1. sz., p. 8-12.
A XXI. század népegészségügyi szempontból igen fontos pszichiátriai problémái a szorongásos és stresszhez társuló zavarok és az unipoláris depresszió. Prevalenciájuk világszerte emelkedik: a WHO "Global Burden of Disease" programja szerint, mely globálisan, kultúráktól függetlenül vizsgálja a legnagyobb népegészségügyi jelentőségű megbetegedések epidemiológiai tendenciáit, 2020-ra az unipoláris depresszió lesz a második leggyakoribb, képességcsökkenésért (DALYs, disability adjusted life years) felelős megbetegedés. Népegészségügyi jelentőségüket fokozza, hogy a szorongás és a depresszió gyakori komorbid állapotok: részben más pszichiátriai zavarokkal, kevésbé súlyos (önkárosító magatartásformák) és súlyos viselkedészavarokkal (öngyilkosság) állnak kapcsolatban. Jelentőségük ugyanakkor messze túlmutat a pszichiátria és a közösségi mentálhigiéné keretein: nemcsak más pszichiátriai betegségekkel társulnak gyakran, hanem egyes szintén nagy népegészségügyi problémát jelentő testi betegségekkel is (pl. szív- és érrendszeri betegségek, 2-es típusú diabetes). A fenti riasztó epidemiológiai tendenciák oka jelenleg nem ismert. Az egyre gyakoribbá váló szorongásos és depresszív zavarok hátterében állhat a megnövekedett hétköznapi stressz, szocioökonómiai tényezők (szegénység/képzetlenség, az információs társadalomban történő leszakadás), de állhatnak mögötte életmód-tényezők (egészségtelen táplálkozás és mozgáshiány), valamint a depresszív tünetek mögött a bioritmus cirkadián folyamatainak megzavarodása is. Jelen cikkünkben a szorongásos és depressziós tünetek gyógyszeres kezelésével foglalkozunk, de fontos hangsúlyoznunk, hogy ezen zavarok kezelése nem állhat pusztán gyógyszeres kezelésből. A szorongásos és stresszhez társuló zavarok többségének kezelése elsősorban pszichoterápiás feladat. A depresszió kezelésében pedig a hatékony pszichoterápiás módszerek a gyógyszeres kezeléssel megegyező hatékonyságú kezelési alternatívát jelentenek. Fontos kezelési módszerek még a kronobiológiai terápiák (alváskorlátozás, fényterápia), az életmód-tanácsadás (egészséges táplálkozás és rendszeres testmozgás) pedig éppen olyan megkerülhetetlen jelentőségű, mint pl. diabetes vagy szív-érrendszeri betegségek esetén. Mindez utóbbiakkal jelen kiadvány egyéb összefoglalói foglalkoznak részletesen. A pszichoterápiás módszerek az alapellátás szintjén is hatékonyan alkalmazhatóak, évről évre egyre több családorvos iratkozik be pszichoterápiás képzésre és szerez pszichoterapeuta szakvizsgát.