A törvényhozó törvényt hozott, a társadalom nem vett tudomást igazán a dologról, az érintett sportolók (és szakszövetségek) felhördültek és hiába protestáltak, a magánbiztosítók pedig kiegészítő biztosításokat kínáltak - több hónappal egy jogszabály napvilágra jövetele után. Ezen jogszabályt, az extrém sport populista média kifejezés jogi fogalmát - és nem meghatározását! - a magyar Országgyűlés iktatta törvénybe - a világon elsőnek. Az utazásorvostanban a rekreációs, a szabadidősport elnevezéssel említett nem konvencionális sportformákat jelölő kifejezést azután a magánbiztosítók is átvették és használják, mikor egyes, általuk túl veszélyesnek ítélt sportok űzését a biztosítást kizáró tényezőnek tekintettek. Orvosi szempontból azonban minden sport "extrém", ha nem kellő felkészültséggel, beteg vagy edzetlen ember felelőtlenül űzi. De valóban veszélyesebb-e az extrémnek titulált sport, mint a jogalkotó által "befogadott" sport (így pl. a síelés)? Valóban csak az adrenalinfröccsre és halálközeli élményre vágyó fiatal macsók veszélykeresése? A meglevő adatok elemzésével és tudományos eszközök józanságával kell szembenéznünk evvel a mesterségesen képzett fantommal.