A szkizofrén betegekre jellemző csökkent érzelmi arcfelismerési képesség, és az e mögött húzódó lehetséges neurobiológiai korrelátumok feltérképezése egyre nagyobb hangsúlyt kap a szkizofrénia kutatásában. Az arcfelismerési képesség a szociális kogníció egyik alapeleme, mely számos magasabb rendű szociális kognitív folyamat alapját képezi. Eseménykapcsolt agyi potenciálok és képalkotó eljárások segítségével nyert adatok azonban gyakran ellentmondásosak a tekintetben, hogy a csökkent arcfelismerési képesség pontosan milyen agyi aktivitási mintázathoz köthető, illetve milyen más általánosabb funkciózavarral állhat összefüggésben. Tanulmányukban a szkizofrén betegekre jellemző érzelmi arcfelismerési deficit elektrofiziológiai paradigmák által nyert eredményeit összegezzük, és kitekintést adunk lehetséges jövőbeli elektorfiziológiai vizsgálatok pszichiátriai populáción történő alkalmazhatóságát illetően. Mivel az érzelem-felismerési képesség a szociális életben való eligazodáshoz elengedhetetlen, ezen kutatási irány hosszú távon a betegek funkcióképességének javításában kulcsfontosságú szerepet játszhat.