Beszéljünk őszintén a hipertóniabetegség béta-blokkolóval történő kezeléséről! / Kékes Ede
Bibliogr.: p. 28-30. - Abstr. hun.
In: Kardiovaszkuláris Prevenció és Rehabilitáció. - ISSN 2060-4238. - 2010. 3. évf. 1. sz., p. 21-30. : ill.
A béta-adrenerg-receptor blokkolók (béta-blokkolók) az elmúlt évtizedekben nagy pályát futottak be; a mindennapi klinikai gyakorlatban ma sem nélkülözhetjük őket. A hipertóniabetegség kezelésében - annak patomechanizmusa alapján érthetően - nagy sikereket értek el ezzel a gyógyszercsaláddal a vérnyomáscsökkentése terén. Annál váratlanabb volt, hogy a régebben használt, és sok mellékhatással rendelkező béta-blokkolókkal végzett vizsgálatok eredményeit felhasználva frontális támadást indítottak az összes béta-blokkoló hipertóniabetegségben való alkalmazása ellen. Az elmúlt két évtizedben kiderült, hogy egyrészt nincs két egyforma hatású béta-blokkoló, másrészt kifejlesztették a vazodilatátor hatású és kedvező anyagcsere-effektusokkal rendelkező bétablokkolókat. A 3. generációs béta-blokkolók vazodilatációt okoznak, antioxidáns hatásúak, és elősegítik a NO-termelést és -kiáramlást az endotheliumból. A carvedilol és a nebivolol - más-más mechanizmus révén - képes kedvezően befolyásolni a lipidprofilt, és növelni a sejtek inzulinérzékenységét. Ha végigkövetjük a kardiovaszkuláris események megelőzésével foglalkozó meta analíziseket, akkor a részletes vizsgálatokban - a béta-blokkolók szemszögéből - olyan hibákat fedezhetünk fel a következtetésekben, melyeket az új béta-blokkolóval kapcsolatos vizsgálatok ki fognak igazítani.