Bevezetés: A baleset következtében létrejövő agysérülés jellemzően a fiatal korosztály betegsége, 65 év feletti idős embereknél kisebb számban fordul elő. A közlemény célja az idős, balesetes agysérülést szenvedett betegek rehabilitációjával szerzett tapasztalatok összegezése. Betegek és módszerek: retrospektív vizsgálat a 2004. 01. 01-től 2008. 12. 31-ig terjedő időszakban. Az öt év alatt 1266 beteget kezeltek, közülük 178 (14%) volt 65 éven felüli. A 178 betegből 20 szenvedett baleset következtében agysérülést, míg 120 páciens stroke-ot követően került az osztályra rehabilitáció céljából. Eredmények: A rehabilitációs osztályon 5 év alatt kezelt balesetes agysérült páciensek 3%-a volt 65 év feletti (20/667). Atlagéletkoruk 73 (65-82) év volt. A baleset okai: elesés (sík talajon) 4, leesés (fáról, létráról) 4, elesés (kerékpárral, motorkerékpárral) 4, bántalmazás 1, jármű által elütve 7. A primer diagnózis: 11 contusio cerebri, 7 subduralis haematoma, 2 impressziós koponyatörés. A rehabilitáció az első felvétel során átlag 54 (20-110) napig tartott. A társbetegségek 6 alkalommal nehezítették jelentősen a rehabilitációs tevékenységet. A rehabilitáció során észlelt és kezelt szövődmények száma: 17. A Barthel-index átlaga felvételkor 25 (0-80), kibocsátáskor 65 (0-100) volt. Megbeszélés: Az idősebb agysérült betegek akut ellátása és rehabilitációja speciális odafigyelést igényel. A hasonló súlyosságú agysérülést szenvedett betegek ellátásának és rehabilitációjának kimenetele az idősebb sérültek esetében rosszabb, ami az időskor életkori sajátosságaival függ össze.