Bevezetés: Az utóbbi években a szakmai folyóiratok egyre több olyan felmérés eredményeiről számolnak be, amelyek hazai felsőoktatási intézmények hallgatói körében készültek. A magyar lakosság egészségi állapotának és egészségmagatartásának kutatása mellett kiemelt szerepet kap a fiatal felnőtt korosztály (18-30 év) egészségmutatóinak vizsgálata, amely eredmények következtetni engednek a majdani felnőtt korban várható egészségi állapotra, egészségmagatartásra. Az Egyetemisták Egészséges Táplálkozásáért (EGYET Program) 2006-ban végzett feltáró vizsgálata szerint a megkérdezettek 65%-a egytől ötig terjedő skálán közepesnek minősítette életmódját, bevallásuk szerint mindössze 24%-uk folytatott teljes egészében egészséges életmódot (Kovács I. - Lelovics Zs. - Lenkovics B., 2007). Az Ifjúságkutatás 8 000 fős reprezentatív felmérésében a 15-29 évesek több mint háromnegyede alapvetően jónak, további 20%-uk általában jónak ítéli meg egészségügyi állapotát; az objektív egészségi állapot felmérésénél 7%-uknál tapasztalható bizonyos szintű akadályoztatás. Hasonlóan kedvezőtlen képről számolnak be a Hungarostudy (Kopp, M. 2002) és az OLEF (2003) vizsgálatok eredményei is. Jelen tanulmány bevezetésében az utóbbi években végzett néhány hazai és nemzetközi vizsgálat eredményeit foglaljuk össze, amelyekben a fiatal felnőtt korosztály egészségi állapotát és egészségmagatartását vizsgálták. Minta: A felmérés az egészségügyi felsőoktatásban tanuló védőnő hallgatók körében készült (országos viszonylatban). Az Egészségügyi gondozás és prevenció alapszakos hallgatók (későbbiekben EGP) közül 185 fő, míg végzett védőnő hallgatók közül 227 fő vett részt a felmérésben, összesen 412 hallgató. A minta átlagéletkora 20,57 év (EGP: 19,26 év (+-1,71); Végzett hallgatók: 23,88 év (+-2,79)). Módszer: Az adatfelvétel az írásbeli kikérdezés módszerével, kérdőív eszközével történt. A hallgatók a 2007 2008-as, valamint a 2008?2009-es tanévben töltötték ki a kérdőíveket, amelyekre jellemző volt az anonimitás és az önkéntesség. A kérdőív - a kutatási céloknak megfelelően - az alábbi adaptált, valid kérdésblokkokat tartalmazta: The Satisfaction with Life Scale (SWLS) - az élettel való elégedettség mérése (5 kérdést tartalmaz, amelyekre 1-től 7-ig terjedő skálánvannak válaszlehetőségek (Pikó, 2002)); Szubjektív egészségi állapot mérése - pszichés és szomatikus tünetek előfordulásának gyakoriságát méri 1-től 4-ig terjedő skálán, HBSC (Németh Á., 2006)); WHO Általános Jóllét Index - 5 kérdést tartalmaz, amelyekre 0-tól 2-ig terjed a válaszadási lehetőség, (Kopp, M, 2002)); Egészség önértékelése - a hallgatóknak 1-től 5-ig terjedő skálán kell saját egészségüket összessé-gében, valamint korosztályukhoz viszonyítva minősíteniük (Kopp, M. és Pikó, B., 2002)). Eredmények.. Az élettel való elégedettségre (SWLS) adott válaszok alapján a hallgatók (N=410) átlag-értékpontja 23,50 (+-5,802), amely arra enged következtetni, hogy a megkérdezettek közepes mértékben elégedettek eddigi életükkel. A szubjektív jóllét vizsgálatához felsorolt egyes tünetek gyakoriságát tekintve megállapítható, hogy a hallgatók viszonylag gyakran észlelnek magukon egyes pszichés tüneteket, úgymint az idegességet és a kedvtelenséget. A válaszok alapján ritkábban fordulnak elő egyes testi tünetek, mint például a hányinger, a szédülés, a hátfájás és a hasfájás. A két évfolyam válaszait összehasonlítva, több tünet előfordulása esetén szignifikáns különbség mutatkozik. A WHO Általános Jóllét Index eredménye alapján elmondható, hogy az első évfolyamos Egészségügyi gondozás és prevenció alapszakos hallgatók jobbnak ítélik meg általános jóllétüket, mint a vizsgálat idején végzős hallgatók. A végzős hallgatókra kevésbé jellemző, hogy az elmúlt 2 hét során vidámabbak, jókedvűek, nyugodtabbak és aktívabbak lettek volna, valamint ébredésükkor sem voltak frissek, és napjaikra alig volt jellemző, hogy érdekes dolgok történtek volna. Az egészségi állapot önminősítése során elmondható, hogy a megkérdezett főiskolai hallg