A tüdőrák az onkológiai betegségek közül népegészségügyi szempontból az egyik legnagyobb problémát jelenti. Egyrészt egyike a leggyakoribb malignus betegségeknek, illetőleg leginkább megelőzhető betegségről van szó, másrészt a lakossági méretű szűrése megoldatlan, harmadrészt a terápiás eredmények, az utóbbi években mutatkozó kétségtelen fejlődés ellenére, továbbra is szerények, összevetve például az emlőkarcinómával. A kissejtes tüdőrák (SCLC) terápiája vonatkozásában, amely előfordulási arányában minoritás, alig történt előremozdulás az utóbbi évtizedben. A besugárzási technikák fejlődése, indikációs körének bővülése, a szájon át szedhető topotecan alkalmazhatósága, a komplex kezelési stratégia elvének megvalósíthatósága jelzi az előrefelé vezető utat. A nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) tekintetében az utóbbi években igen jelentős fejlődés mutatkozik. A citotoxikus kemoterápia esetén a pemetrexed első- és másodvonalbeli alkalmazhatósága, a célzott terápia mind szélesebb körben való bevethetősége (bevacizumab, gefitinib, erlotinib), az adjuváns terápiás lehetőségek bővülése mind a fejlődést reprezentálják. A tüdőrák terápiájában a szájon át alkalmazható gyógy-szerek megjelenése és a klinikai gyakorlatban való alkalmazhatósága (topotecan, erlotinib, gefitinib), a citotoxikus és a célzott terápia során kialakuló mellékhatások felismerése, kezelése, monitorozása az alapellátásban is új kihívást jelenthet.