A szívelégtelenség-gondozási programok, -ambulanciák megszervezése minden modern szívelégtelenség-irányelvben "A" típusú bizonyítékokkal támogatott, első osztályú ajánlás. Tevékenységük révén egybehangzó adatok szerint csökken a betegek halálozása, kórházi kezeléseik száma, s javul életminőségük. Mindezek ellenére a gondozási programok megszervezése Magyarországon csak kezdeti stádiumban van; jelenleg a betegeknek csak elenyésző részét gondozzuk szívelégtelenség ambulancia keretei között. A program működtetése - annak ellenére, hogy kezdeti anyagi befektetést, plusz személyzetet, energiát és időt igényel - hosszú távon költséghatékony. Jelenleg a magyar egészségügyben nehéz idők járnak; elsősorban finanszírozási problémák és az anyagiak hiánya miatt. Mindezek ellenére a nagy - és várhatóan egyre növekvő - számú, már klinikai tünetekkel járó szívelégtelenséggel rendelkező beteg feltétlenül több figyelmet és anyagi ráfordítást érdemelne mind a kardiológus szakma, mind az egészségpolitika részéről. A szívelégtelenségben szenvedő betegek gondozásának már alig halasztható megszervezéséhez szemléletváltás szükséges, a feladat teljesítését nem lenne szabad csupán egyes szakemberek elhivatottságára alapozni.