Az LDL-koleszterin érték mellett másik két lipidfrakció, a HDL-koleszterin (HDL-C) és a triglicerid esetében (a kettős, mint atherogen dyslipidaemia) is bizonyítottávált a kardiovaszkuláris rizikófaktor státus. A nagyhatékonyságú statinok maximális dózisával elért LDL-célértékek esetén (TNT, PROVE-IT-vizsgálatok) is a HDL-C és a trigliceridértékek perzisztáló veszélyeztető szerepe kimutatható és a vérnyomás, valamint a diabétesz elleni párhuzamos kezelés után még fennálló "Vaszkuláris Reziduális rizikó" részét jelentik. Az így jelentkező "Reziduális Lipid Rizikó" egyik alkotóelemeiként a HDL-C, a triglicerid és a lipoprotein(a) értékek korrigálásával további rizikócsökkenés lenne elérhető. Az epidemiológiai vizsgálatokból nem derült ki pontosan, hogy milyen mértékű HDL-C emelés esetén várhatunk ISZB eseményszám-csökkenést. Az intervenciós izsgálatok közül mindössze a VA-HIT-tanulmányban volt igazolható az egyéb tényezőktől független HDL-C-növelés kedvező ISZB végpontcsökkentő hatékonysága. A különböző lipidterápiás eljárások során tapasztalt HDL-ko leszterinszint emelés adatai számos ellentmondással terheltek. Hasonlóan kedvezőtlenek a szintetikus HDL-molekulákkal végzett vizsgálatok eredményei is. Az intervenciós analíziseknél az LDL-koleszterin értékét megfelelőképpen csökkentő statinterápiához hozzáadott HDL-C-szintet emelő és a triglicerid-koncentrációt csökkentő terápia előnyeinek megítélése jelenti a legjobb megközelítést. A niacinnal végzett ARBITER 2 és ARBITER 3 kapcsolt tanulmány éppen erre adott választ elsőként, azaz az ISZB-vel szoros összefüggést mutató carotis IMT regressziója szignifikánsan kifejezettebb volt a statinniacin kombináció esetén a statin monoterápiához viszonyítva. Ezt a hatékonyságot az Oxford Niaspan és az ARBITER 6-HALTS-vizsgálat támasztotta alá napjainkban. A hasonló kezelési felállású, 2011-ben befejeződő AIM/HIGH-vizsgálat fog végleges, keményvégpontokkal jellemzett választ adni a statin-niacin kombináció potenciális előnyét tekintve.