A petefészekrák bármely életkorban előfordulhat, de 50 éves kor felett gyakoribb. A betegeknek gyakran vannak nem specifikus kismedencei vagy hasi tüneteik. Az első diagnosztikai vizsgálat a transzvaginális ultrahang és a CA125 antigén szérumszintjének meghatározása, de ezek a vizsgálatok nem specifikusak a petefészekrákra. A hagyományos kezelés a daganat tömegének csökkentése műtéti úton és a posztoperatív kemoterápia. A prognózist a daganat stádiuma és malignitási foka határozza meg; a jövőben a kezelést a daganat genetikai összetétele is befolyásolhatja. A hámeredetű (epithelialis) ovarium carcinoma a petefészekrák leggyakoribb típusa.Mivel az esetek 70%-ában a III. vagy IV. stádiumban diagnosztizálják, prognózisa rossz. A preventív célú vizitek alkalmat adnak a petefészekrák szempontjából nagy kockázatú nők kiválasztására és felvilágosítására, de a rutinszerű szűrést nem ajánlják. Ha a családi kórelőzményben petefészekrák szerepel vagy ismert genetikai szindróma áll fenn, akkor tanácsadásra kell irányítani a beteget.