A HUMÁN PAPILLÓMAVÍRUS (HPV) a legelterjedtebb, szexuális úton terjedő kórokozó. A hordozó állapot megszüntetésére nincs hatásos módszerünk. A condylomákat leggyakrabban kis onkológiai kockázatot hordozó HPV-típusok okozzák, a nagy kockázatot jelentő HPV-16 a szemölcsös- bazaloid elváltozásokkal, illetve a vulva rosszul differenciált intraepithelialis neopláziájával (VIN) hozható összefüggésbe. A fertőző vírusok terjedését a társuló HPV-fertőzés is elősegíti. A nem onkogén HPV helyi immunszupprimált állapot létrehozására képes, ez hozzájárulhat az idült condylomatosis és ezen keresztül a vulvarák kialakulásához. A genitális condylomák 30%-a spontán regrediál, de sokszor évekkel a látható elváltozás eltűnése után is detektálható vírusgenom a hámban és a hám alatti szövetekben. A jelenlegi kezelési lehetőségek mérsékelten hatásosak, a kiújulás kockázata jelentős. A vulva condylomatosis talaján kialakult in situ rákjának gyakorisága 1973 és 2000 között 411%-os (!) emelkedést mutatott, jelenleg is évről évre nő. A VIN-1 nem igényel kezelést; a VIN-2 és -3 általában kezelendő, de ha a beteg a diagnózis előtt immunszuppresszív kezelésen esett át, illetve ha az elváltozás terhesség alatt igazolódott, rendszeres kontroll mellett a várakozás is elfogadott stratégia. Közleményünk nem a condylomatosis megelőzésével foglalkozik, de a fentiek alapján a megelőzésnek nincs jó alternatívája.