Az asztmás betegek növekvő száma minden gyermekorvos előtt ismert. Az sem szorul különösebb magyarázatra, hogy az elmúlt időszakban a gyermekorvosokra zúdult adminisztratív kötelezettségek nem teszik lehetővé a gyermekkel való hosszas foglalkozást. A krónikus betegségeket gondozó orvosnak komoly fejtörést okoz, hogy mindkét feladatnak megfeleljen. Sok praktikát kell bevetni ahhoz, hogy a beteg és a szülő kapjon új információkat a betegségéről, és a teendőkről, és elégedetten távozzanak a rendelőből. Egyre nagyobb szerepet kell szánnunk a szülőnek, hogy helyesen ismerje fel az állapotrosszabbodásra figyelmeztető jeleket, és hogy el tudja dönteni, rendben van-e a gyermek kezelése, életmódja. Ezek a célok vezették az asztma-kontroll teszt megalkotóit abban, hogy néhány rövid kérdésre adott válasz alapján szembesítsék az orvost és a szülőt a betegség állásáról. Jelen munkánkban arra a kérdésre kerestünk választ, hogy milyen információkkal szolgál az Asztma-Kontroll Teszt (ACT) az érdekeltek számára, és hogy eltérően ítéli-e meg a betegséget a gyermek és a szülő.