A transzplantációk nem ritka szövődménye az immunhemolízis. Ennek egyik speciális típusa az ún. passenger lymphocyta szindróma (PLS), amely egyaránt kialakulhat szervtranszplantációt (szerv Tx) és hemopoetikus őssejt transzplantációt (hematopoietic stem cell transplantation - HSCT) követően. A hemolízis gyakran enyhébb lefolyású, de lehet súlyos vagy életet veszélyeztető szövődmény is. A PLS kiváltói a transzplantátummal "utazó" donor eredetű B-lymphocyták, melyek a recipiens vörösvérsejtjein felismerve a számukra idegen vörösvérsejt antigént, plazmasejtté alakulnak és a termelődő donor eredetű antitestek a gazdaszervezet vörösvérsejtjenek pusztulását okozzák. A PLS kialakulásának leggyakoribb előidézője a recipiens és donora között fennálló ABO minor inkompatibilitás. A grafttal a recipiens szervezetébe kerülő lymphocyták egyéb vércsoport- specifitású anti-recipiens antitesteket is képesek termelni. A PLS kialakulásának pontos mechanizmusa nem ismert, ugyanis nem minden ABO minor inkompatibilis transzplantációt követően alakul ki. A recipiens és donora közötti vércsoport különbségek következményeit, hatását a graft és a beteg túlélésére, az egyéb transzplantációt kísérő szövődményekre a kórkép felismerése óta kutatják, de a kérdés napjainkig egyike a legrejtélyesebb immunhematológiai problémáknak. A transzplantált beteg szervezetében többféle eredetű (saját, transzfundált, graft-tal átkerülő) vérsejt és ellenanyag található, melynek következtében a transzplantációkat számos mechanizmusra visszavezethető és eltérő lefolyású immun-mediált hemolízis követheti. Ezért fontos a recipiens és a donor transzplantáció előtti vércsoport-szerológiai kivizsgálása, valamint a hemolízis jeleit észlelve, az azonnali vércsoportszerológiai okok keresése, és a kapott eredmények helyes interpretálása.