Az utóbbi évek nemzetközi és hazai kutatásai jelentős mértékben alátámasztják az affektív zavarok spektrum szemléletét. A használatban levő klasszifikációs rendszerek egyértelműen meghatározzák a major depressziós, a hipomániás és a mániás epizód és ezekből adódóan az unipoláris és bipoláris zavar diagnosztizálásának kritériumait. Az egyes országokban ezekhez a pszichiátriai zavarokhoz evidenciákon alapuló terápiás javallatokat dolgoztak ki. Azonban mind a kutatások, mind a klinikusok tapasztalata azt mutatja, hogy léteznek olyan affektív állapotok, amelyeknek a tünettana nem felel meg a fenti kritériumoknak. Kevert állapotokról beszélünk, amikor egy epizódon belül mind a depresszió, mind a mánia/hipománia tünetei megtalálhatóak. A klasszifikációs rendszerek definiálják a kevert állapotoknak egy formáját, amikor egyidőben a páciensnél a teljes major depresszív epizód és a mániás epizód tünetei is megtalálhatóak (DSM-IV kevert affektív epizód). Azonban a vizsgálatok leírják a kevert állapot két egyéb formáját, a diszfóriás mániát és a kevert depresszív epizódot. Diszfóriás mánia esetében a mániás epizód közben major depressziós epizódnak definíciótól függően 2 vagy 3 tünete jelen van. Kevert depressziós epizód esetében a páciens a major depressziós epizód kritériumait kielégíti, és ezzel egyidőben 2 vagy 3 nem eufórikus hipomán/mániás tünete is fennáll. Kutatások eredményei azt mutatják, hogy a kevert állapotoknak magasabb az öngyilkossági kockázata, mint a "tiszta" állapotoknak. Szintén számos vizsgálat eredménye alapján a kevert állapotokat jellegzetességeik miatt a bipoláris spektrum részeként kell tekinteni és kezelésükkor ebből adódóan antidepresszívum adását kerülni kell és hangulatstabilizáló, ill. antimániás szert kell alkalmazni. A kézirat áttekinti a kevert állapotok különböző típusainak jellegzetességeit: tünettanát, öngyilkossági kockázatát és ezekből adódó terápiás konzekvenciákat.