Számos tényező befolyásolja az idős betegek terhelési toleranciáját szívizom infarktus után. E tényezők hatással vannak a terheléses vizsgálat és a tréning alkalmazására is ebben a betegcsoportban. Retrospektív elemzésünkben a 2002. évben osztályunkon 150 szívizom-infarktus utáni II. fázisú intézeti rehabilitációs kezelésben részesült 65 év feletti beteg adatait tekintettük át. Az átlagos ápolási idő 19,4 nap volt. Célunk az volt, hogy felmérjük, milyen gyakorisággal végeztünk stressz-tesztet, és meghatározzuk azokat a tényezőket, amelyek befolyásolták, hogy a betegeknél történt-e stressz-teszt, és milyen arányban vettek részt a betegek fizikai tréningprográmban. Figyelembe vettük az életkort, a nemet, a bal kamra szisztolés funkcióját, az angina pectorist, a társbetegségek jelenlétét. A statisztikai feldolgozáshoz leíró statisztikákat, illetve egy többváltozós regressziós modellt használtunk. A betegekben átlagosan két társbetegség volt jelen. Gyakrabban végeztünk terheléses vizsgálatot, ha a beteg fiatalabb és férfi volt, és ha jobb volt a bal kamra szisztolés funkciója. A fizikai tréningpogramban a kevesebb társbetegséggel bíró és fiatalabb korú betegek vettek részt nagyobb arányban.