Az autoimmun hemolitikus anémiában (AIHA) szenvedő betegek immunhematológiai kivizsgálása nagy kihívást jelenthet a transzfuziológus számára. Ezek a betegek autoantitesteket termelnek a saját vörösvérsejt felszíni antigének ellen. Az AIHA legáltalánosabb formája a melegen (37°C) reagáló antitestekkel kapcsolatos. A meleg autoantitestek jellemzően IgG típusúak és általában nem mutatnak vércsoport specificitást. Minden vizsgált vörösvérsejttel reagálnak a rutin antitest kimutatási vizsgálatokban és a laboratóriumi keresztpróba során. Az autoantitest elfedhet hemolitikus transzfúziós reakció létrehozására képes alloantitesteket. Az AIHA-s betegeknél ezért magas a transzfúziós reakciók kialakulásának kockázata. Alapvető a megfelelő donorvérek kiválasztása. A cél, hogy azonosítsuk a klinikailag szignifikáns alloantitesteket, hogy antigén negatív, kompatibilis vörösvérsejt készítményeket biztosíthassunk. Ezeknél a betegeknél a vércsoport szerológiai vizsgálatok összetettek, miközben klinikailag sürgős vérigény állhat fenn. Ahhoz, hogy meghatározzuk, hogy alloantitest jelen van-e, először el kell távolítani az autoantitestet a savóból. A differenciál-abszorpciós technikát általában három különböző allogén vörösvérsejt minta felhasználásával végezzük. Miután a beteg savóját az allogén vörösvérsejtekkel inkubáltuk, az abszorbeált savót újra megvizsgáljuk a panelsejtekkel (antitest azonosítás), hogy meghatározzuk, vannak-e jelen elfedett alloantitestek. Három meleg típusú autoimmun hemolitikus anémiás beteget mutatunk be. Mindhárom beteg vérmintája vércsoport specificitással nem rendelkező autoantitestet tartalmazott. Differenciál-abszorpciós technikát alkalmaztunk és alloantitesteket, valamint vércsoport specifikus autoantitesteket mutattunk ki.