A tanulmány a pszichodráma módszerével dolgozó csoportpszichoterápiás folyamatban meg-jelenő intrapszichés és interperszonális folyamatok kölcsönhatását vizsgálja részben Foulkes csoportanalitikus modeljéből, részben pedig a tárgykapcsolat elméletek által leírt internalizációs és externalizációs folyamatokra vonatkozó elméleti megfontolásokból kiindulva. Foulkes modellje az egyént a csoport folyamatain keresztül kezeli, az egyéni történések és a csoportnak mint egésznek a dinamikája egyaránt hangsúlyos szerepet kap. Központi fogalma a csoportmátrix, melyet transzperszonális jelenségként a csoport kommunikációs és kapcsolatrendszeréből fakadó hálózat alkot. A csoport mátrixában az egyén egyfajta csomópontként jelenik meg: a csoport egészként érzékel és reagál, hol egyik, hol másik tagját használva fel szószólóként. A csoportmátrix - hasonlóan a winnicotti értelemben vett átmeneti térhez - egyaránt kapcsolódik az interperszonálishoz és az intrapszichéshez. A pszichodráma módszertani sajátosságaiból adódóan egyszerre dolgozik a csoportban végbemenő intrapszichés és interperszonális folyamatokkal, ezeket egyaránt teszi élményszinten megragadhatóvá és kognitív szinten tudatosíthatóvá. A pszichodráma játék - akár a csoport egésze, akár a csoportból átmenetileg kiemelkedő protagonista helyeződik aktuálisan a fókuszba - minden esetben alárendelődik az egyéni folyamatoknak éppúgy, mint csoportdinamikai tényezőknek, lehetőséget kínálva mindkét szint együttes megdolgozására. Az intrapszichés és interperszonális folyamatok kölcsönhatásából fakadó terápiás hatás egyik lényeges eleme abban rejlik, hogy a dramatikus játék segítségével az egyén korábban internalizált tárgykapcsolatai a színpadi megjelenítés során externalizálódnak, ami a tárgykapcsolati mintázatok átstrukturálása ad lehetőséget.