Tanulmányunkban intézeti rehabilitációs kezelés során spiroergometriás teszt során vizsgáltuk biventrikuláris pacemakeres betegeknél a szívfrekvencia-emelkedés nagyságát. 30 konszekutív intézeti rehabilitációban részt vevő biventrikuláris pacemakerrel élő betegnél történt spiroergometriás vizsgálat. Átlagos életkoruk 64,14+-8,11 év volt, BMI 26,37+-4,56, az átlagos NYHA stádium 2,82+-0,49, az átlagos ejekciós frakció 34,56+-7,32%, a kerékpár-ergometriás vizsgálat során 74,4+-26,09 W-ot teljesítettek, 14,56+-3,08 ml/min/kg csúcs oxigénfogyasztással. A terhelésre a szívfrekvencia 75,1+-10,4/min-ről 103,47+-21,04/min-re emelkedett, átlagban 40,46%-kal. A betegek az életkoruknak megfelelő maximális szívfrekvencia 66,16%-át érték el. Három beteg érte el a maximális szívfrekvencia 85%-át, így a betegek 90%-ának kronotróp inkompetenciája volt. A korreláció az elért maximális szívfrekvencia és a csúcs oxigénfogyasztás között alacsony volt (r: 0,48). A biventrikuláris pacemakerrel élő betegeknél a szívfrekvencia-emelkedés spiroergometriás vizsgálattal mért mértéke az esetek többségében kronotróp inkompetenciára utalt, ami limitálja a fizikai terhelésre való adaptációjukat.