Hazánkban először osztályunkon 1988-ban vezették be az extrakorporális kőzúzást. A szerzők az azóta eltelt 21 év eredményeit és szövődményeit dolgozták fel. A kezdetek óta összesen 8.975 betegen végzett 10.648 ESWL-kezelést vizsgálták meg, ez nemzetközi mércével is kiemelkedően jelentős esetszám. Részletezik az évek során tapasztalt komplikációk fajtáit, illetve ismertetik azok megoldásait. Kitérnek mind a szövődmények változásaira az indikáció kiszélesedésével, mind a szövődmények megoldásának sikerességére a tapasztalatok gyarapodásával. Beszámolnak arról, hogy a legsúlyosabb szövődmények a perirenális hematomák és veseruptúrák, de ezek csak 0,1%-ban fordultak elő. Gyakori és jelentős komplikáció a veseelzáródással járó akut pyelonphritis, lázas állapot. Egyéb zsigeri szerv sérülését, illetve jelentősebb belgyógyászati szövődményt nem észleltek az évek során. Kiemelik az indikáció helyes felállításának és a körültekintő kivizsgálásnak a fontosságát a szövődmények csökkentése érdekében.