A szerző tanulmányában megkísérli összefoglalni, hogy a jelenleg legbefolyásosabbnak ítélt né-hány pszichoanalitikus elméleti modell hogyan kezeli az áttétel-viszontáttétel koncepcióját, és a terápiás kapcsolat mely aspektusaira helyezi a hangsúlyt. Bemutatja, hogy az áttétel freudi koncepciója viszonylag korán fontos, új szempontokkal egészült ki. Az erotikus és az erotizált áttétel megkülönböztetése, a kötődési és nárcisztikus szükségletek jelentőségének felismerése az áttételben, a viszontáttétel többféle forrásának azonosítása lényegesen átalakította az áttétellel való munkát. Felvázol néhány áttételfelfogást és azt a folyamatot, amelyben összehangolódik az áttétel feldolgozását a terápiás kapcsolati tapasztalattal szembeállító kétféle nézet. Tárgyalja a terápiás kapcsolatban működő kölcsönösséget, miközben a terápiás találkozást egyenrangú felek aszimmetrikus kapcsolatának tekinti. A szerző úgy látja, hogy az a nézet, amely az áttételt, mint különleges terápiás fókuszt kezeli, mára háttérbe szorul. Ehelyett úgy a modern tárgy-kapcsolat-elmélet, mint az interszubjektív irányzatok, a pszichoanalitikus mezőelmélet vagy a mentalizációt hangsúlyozó felfogás kiemelt jelentőségű mechanizmus rangjára emeli a reflektivitást, amelyet a pszichés változás alapmechanizmusaként tart számon. Esetrészletek szolgálnak illusztrációként.