Egy korábbi közlemény szerint a mellkassebészeti műtétek során alkalmazott tüdőprotektív egytüdős lélegeztetés (OLV) az agyi parenchima oxigén deszaturációját okozza. Tanulmányunk célja az volt, hogy normokapnia fenntartása tüdőprotektív egytüdős lélegeztetés alatt hogyan befolyásolja az agyi oxigén szaturációt (COS) illetve az agyi vérátáramlást. Vizsgálatunkba 15 - legalább egy órás egytüdős lélegeztetésben részesülő - mellkassebészeti műtétre kerülő beteget vontunk be. Az agyi oxigén szaturációt folyamatosan INVOS 5100C Cerebral Oxymeter System-mel, míg az agyi véráramlást az arteria cerebri mediaban (MCAV) transzkraniális Dopplerrel mértük. Artériás vérgáz vizsgálatra vért vettünk műtét előtt, háton fekvő és oldalfekvő helyzetben kéttüdős lélegeztetés alatt, valamint egytüdős lélegeztetés során 15 percenként. A COS szignifikánsan megnőtt a kéttüdős lélegeztetés megkezdése után és stabil maradt a vizsgálat ideje alatt. Egytüdős lélegeztetésre való áttérés után sem találtunk a COS-ban szignifikáns változást. Csak az egytüdős lélegeztetés 60. perce után találtunk szignifikáns csökkenést az agyi oxigén szaturációban a kéttüdős lélegeztetéshez képest. Az agyi véráramlásban viszont nem találtunk szignifikáns változást a vizsgálat ideje alatt. Eredményeink alátámasztják, hogy az egytüdős lélegeztetés nem okoz csökkenést az agyi oxigén szaturációban és az agyi keringésben amennyiben normokapniára törekszünk a műtét során.