Cél: egyrészt annak vizsgálata, hogy a cLBP szindrómás páciensek esetében az alkalmazott terápiák során hogyan változik a testtartás és a fájdalomérzet, másrészt annak feltárása, hogy az utóbbiak változása és az alkalmazott terápiák között van-e összefüggés. Vizsgálati anyag és módszer: a szerzők vizsgálatukat 2008-ban, Pécsett végezték, melybe nem véletlenszerű, kényelmi mintavételi technikával 40 cLBP-s pácienst vontak be. Az aktív (vizsgálati csoport-20 fő) vagy passzív (kontroll csoport-20 fő) terápiában részesülők adatainak felméréséhez Zebris Winspine rendszert, és VAS-t alkalmaztak. Vizsgálatukban egymintás-, kétmintás T-próbát, lineáris regressziót és korrelációt alkalmaztak. Eredmények: mindkét csoport pácienseinek fájdalomértékei szignifikánsan csökkentek 3 hónap aktív-, illetve passzív terápiát követően (p<0,001). 6 hónap elteltével a kontroll csoport pácienseinek fájdalomértékei szignifikánsan emelkedtek a vizsgálati csoport pácienseiéhez képest (p<0,001). Következtetések: függetlenül attól, hogy milyen terápiát alkalmaznak a páciensek fájdalmának csökkentésére, rövid távon az szignifikáns mértékben javítható. Hosszú távon a fájdalom szignifikáns mértékben történő csökkentésében csak az aktív terápia hatékony. A páciensek így kevesebb időt töltenek betegszabadságon, befolyásolva ezzel gazdasági és társadalmi helyzetüket.