A húgyhólyagrák a második leggyakrabban előforduló urológiai jellegű tumoros megbetegedés. A mai gyakorlatban kezelésének módját és a beteg várható életkilátásait szinte kizárólag a szövettani diagnózis határozza meg. A tumor invazivitásának megítélése azonban gyakran nehézségekbe ütközik. Újabb molekuláris vizsgálatok lehetőséget nyújthatnak e betegség korai felfedezésére, kérdéses esetekben a szövettani diagnózis megerősítésére, illetve a tumor várható viselkedésének előrejelzésével segíthetnek a terápia optimalizálásában. Az e disszertációban bemutatott vizsgálatok a hólyagrákok aktuális diagnosztikai és prognosztikai problémáira keresnek válaszokat. Ehhez pedig a molekuláris biológia modern módszereit hívják segítségül. Munkánk során 334 hólyagtumoros beteg és 117 kontroll személy tumor-, vér- és/vagy vizeletmintáit vizsgáltuk. A hólyagtumor genetikai eltéréseit PCR-alapú mikroszatellita-allélvesztés vizsgálattal (12 marker felhasználásával) illetve FISH-technikával (4 DNS-próba alkalmazásával) diagnosztikai céllal kerestük vizeletben. A tumormintákból elvégzett teljes genomi mikroszatellita-allélvesztés vizsgálat - melyhez 400 markert használtunk - az invazivitással korreláló markerek kiválasztása által a szövettani diagnózis megerősítését célozta. Továbbá vizsgáltuk a VEGF, Ang-1, Ang-2 és a Tie2 prognosztikus értékét. Megállapítottuk, hogy a vizeletből történő mikroszatellita-allélvesztés vizsgálat és a FISH-vizsgálat érzékeny és specifikus módszer a hólyagtumor nem invazív kimutatására.