A fogantatás után először a magzati szívműködés, majd a testmozgás indul meg. A mozgásokat ultrahanggal igen korán meg lehet figyelni. Kiváltó ok nem látható, ezért azt mondjuk, belső (intrinsit) indíttatásúak, autonóm módon következnek be. A spontán, nem kiváltott (stimulált), a központi idegrendszer által endogén módon létrejött mozgásképek az idegműködés (neuralis aktivitás) kifejezői. A méhen belüli mozgásaktivitást nagyrészt vagy teljesen belső tényezők váltják ki: belső motiváció. A korai mozgások többnyire a test minden izmát igénybe veszik. Eleinte aritmiások és szabálytalan időközökben jelentkeznek. A 9-12. héttől kezdve független végtagmozgások figyelhetők meg. A 24-28. héten a magzat jelentősen gyakrabban és rövidebb ideig mozog, mint a 30-39. hét között. Külső tényezők: érintés, lökés, hanghatás, hőmérséklet-változás a magzatból (válasz)reakciót válthat ki, ami testmozgásban nyilvánul meg. A magzatmozgások keletkezését, szervezettségét, egymással való kapcsolatát az etológusok, a gyakoriságát pedig a perinatológusok (szülészek) vizsgálják, tanulmányozzák. A két tudományos szakma közös vizsgálati alanya a magzat, de a cél kissé eltér, ezért határvonalat a kettő között nehéz húzni, mert határuk elmosódott, nemegyszer át is lépik azt, mert érdeklődési területük összefolyik. A magzat ténykedésének megfigyelésére a szülészeknek van módjuk, ezért a magzati etológia és perinatológia szerepköre összeolvad. A szülészek érdeklődési köréből adódik a magyarázat, hogy a közlemények mintegy négyötöde a terhesség második felében észlelt magzatmozgásokkal foglalkozik, sokkal kevesebb a gestatio első felében jelentkező magzatmozgásokkal foglalkozó közlemény.