A Magyar Perinatológiai Társaság VIII. Országos Kongresszusán a magyar csecsemőhalálozás alakulását elemeztük, amelynek az adott aktualitást, hogy a 2008. évi 5,6 ezrelékes értékkel hazánk eddigi legjobb eredményét érte el, ami egy ezrelékre megközelítette a fejlett államokat is magában foglaló európai átlagot. A csökkenésben az intenzív neonatális ellátás szignifikáns szerepét számos adat támasztja alá, többek között, hogy a koraszülöttek részvétele a halálozásban kétharmados, a javulás a koraszülöttek túlélésének javulásával párhuzamot mutat, és az 1500 g születési súly alatti gyermekek hazaadási aránya nő, meghaladja a 80%-ot. A minőségi életet a koraszülöttek utóbetegsége nagymértékben meghatározza. Az intenzív neonatális ellátásnak úgy kell javulnia, hogy a további jobb csecsemőhalálozási eredmények a koraszülöttek jobb életminőségi esélyeivel párosuljanak. Számos utókép közül kiemeljük a ROP-ot és a BPD-t, amelyek kezelésében éppúgy szerepe van az alapellátásnak, mint a kórházi ellátásnak. A csecsemőhalálozás és a koraszülöttek esélyének javítása csak multidiszciplináris megközelítéssel és a családokkal való összefogással érhető el.