A kórboncolások száma az utóbbi évtizedekben világszerte drámaian csökken, melynek összetett okai vannak. A kórboncolás ugyanakkor a XXI. században is változatlan fontossággal bír az orvostudomány számtalan területén. Az autopszia eredményei által nyert tudományos és epidemiológiai-statisztikai információkon túl a klinikai és boncolási diagnózisok összevetése is rendkívüli jelentőségű. A major diszkrepancia arány évtizedek óta közel változatlan. Az adatok megfelelő körültekintéssel kezelendőek, értelmezésükhöz az egységes (Goldman-féle) terminológiai pontos ismerete elengedhetetlen. Az eredményeket alapvetően befolyásolja a boncolási arány. A boncolási ráta és a diagnosztikus tévedési arány közötti fordított összefüggés egyértelmű; az alacsony számú boncolások legtöbbje a tisztázatlannak tartott esetekben történik. Mind a diagnosztikus egyezés, mind a diszkrepancia egyaránt fontos visszajelzést biztosít a gyakorló orvoslás számára, s megfelelően magas boncolási arány mellett minőségbiztosítási mutatóként használható. Az utóbbi évtizedekben a betegségtípusok is változtak, a medicina fejlődésével a várható élettartam hosszabbodik, ez viszont új kórképek kialakulásának lehetőségét teremti meg. A múlt században a hibás klinikai diagnózisok leggyakrabban a thromboemboliás kórképekben (myocardialis infarctus, pulmonális embolia) születtek, de az utóbbi 15 évben az infekciók vették át a vezető szerepet. A kórboncolás kiemelt jelentőségű az intenzív osztályon elhunyt betegeknél.